35.-fejezet The End

Reggel, a csengőmre ébredtem kimentem és az ajtóban George állt, megöleltem és megcsókoltam majd leültünk a kanapéra és a turnéról mesélt hogy most mennek majd az írekhez, és mennyire várják de én nem tudtam a szemébe nézni és ezt észre is vette
-Mi a baj?-kérdezte
-George én terhes vagyok, de nem tőled van a gyerek hanem Harry-től-mondtam és sírtam ő pedig megölelt
-Nyugi, kicsim nincsen semmi baj és megbocsátok és úgy nevelem majd mintha az enyém lenne
-Miért?-kérdeztem
-Mert szeretlek-puszilt meg
-És Budapestre megyek-mondtam
-Meny csak én itt leszek
-Nem, úgy értem lakni, az éjszaka erre jutottam Kingával este megyünk és van ott egy lakásom és.......nem tudok itt maradni-sírtam ő pedig ölelt
-Nem baj majd akkor ott lakunk, de most mennem kell még haza is kell mennem-megpuszilt és kiment én pedig csak sírtam és elindultam fel pakolni

George szemszöge
Ahogy kiléptem már hívtam is Kingát akitől megtudtam hogy a 18:00 órás géppel mennek, én pedig elmondtam a terveimet neki miszerint tő és Justin egy órával előbb megyek mert Harry és Emmának újra együtt kell lennie, ő pedig benne volt. Most pedig itt állok Styles ajtaja előtt és várom hogy ajtót nyisson, mikor megtette láttam rajta hogy sírt
-Szia-köszöntem neki
-Szia ,gyere be és mondd gyorsan nem vagyok rád annyira kíváncsi Shelley-mondta és arrébb állt
-Akkor gyors leszek van egy tervem hogy szerezd vissza Em-et
-Hallgatlak-mondta
-Ma elmegyek Budapestre a 18:00-ás géppel, és menny utána mert  a te gyerekeddel terhes-meséltem és már mentem is volna
-Miért? Miért segítesz?-kérdezte
-Mert nem akarom hogy szenvedjen mellettem és mint látom te sem vagy meg nélküle szóval dobd ki a csajodat és vele lehetsz Styles, ja és JJ üzeni hogy leverünk titeket a listák eléről-mondtam
-Nem hiszem Shelley-mondta én pedig kimentem és elindultam haza és boldog voltam hiába vesztetettem el őt


Emma szemszöge
Mikor bepakoltam bekapcsoltam a tévét ahol éppen Jennifer Lawenc-szer ment egy interjú így azt néztem. Mikor megnéztem elindultam fürödni és megmostam a hajamat, kék hajamat kivasaltam majd kimentem öltözni felvetem egy fehérnemű szettet, egy fehér ruhát egy mellényt egy telített talpút egy taskát vettem elő amibe beleraktam a telefonómat és a napszemüvegemet. Lehoztam a börőndőmet és elindultam. A reptéren kiváltottam a jegyemet, de Kinga nem volt sehol, lefogja késni a gépet! Istenem! Hirtelen éreztem valamit a hasamnál, de nem fájt inkább kellemes volt. A gyerekeim. Megmozdultak. Elmosolyodtam. Bemondták, hogy szálljunk fel, így elindultam, de valaki a nevemet kiabálta
- Emma Sparks! - kiabálta ő
Hátra fordultam, és ő volt az, göndör helye rendezetlen volt, egy fehér póló volt rajta, fekete farmer és fehér converse.
- Emma, majd nem 1 éve engedtem, hogy elmegy, de most ezt nem fogom megint megcsinálni - közölte velem és felmutatta a jegyét. Elmosolyodtam.
- Istenem - néztem rá, és elindultam, nem fogok a karjaiba ugrani. Mit képzel?

A gépen persze mellém ült. Mikor felszálltunk akkor elkezdett dumálni. Végig néztem rajta. Nem volt rajta semmi érdekes csak olyan Harry-s volt. Zöld szemei csak úgy ragyogtak mikor rám nézett. Gödröcskéi néha-néha előbukkantak. Az úton nem szóltam hozzá, csak zenét hallgattam, ő néha hozzám szólt de nem érdekelt. Mikor leszálltunk megint elkezdte, hogy milyen barom volt, de én ránéztem, megálltunk a reptér közepén és ezt mondta:
- Csak egy hülye bocsátana meg nekem - mondta én pedig előre hajoltam és megcsókoltam, csókja semmit sem változott, ugyan olyan édes, és enyhén nyálas, de akkor is a világ legjobb csókja.
- Most hülyézted le a barátnődet - suttogtam
- Sajnálom - mosolyodott el, és megcsókolt újra
Nem érdekelt most senki és semmi, tőlem az egész épület felrobbantatót volna, észre se vettük volna szerintem, most csak ketten voltunk ő és én. Mindenki minket nézett de nem érdekelt. Szeretem ezt a fiút, és hozzá akarok menni, mert nekem ő az igazi. 1 éve elhagytam, de soha többé nem teszem ezt, és szerintem ő sem akarja ezt tenni. Történetem itt kezdődött ezen a reptéren és itt is ér véget, de most vele. Gazdagabb lettem vele, és szegényebb lettem anyával. De most boldog vagyok...........

És vége. Az első blogom ezen a napon bezár. Nem volt népszerű blog, de szerettem írni. Szóval aki olvasta annak köszönöm,és remélem tetszett Emma és Harry története. Este még jön az epilógus